Pető-módszer Beregszászon
A „Csilla von Boeselager” Máltai Szociális Központ átadó ünnepségét követően, 2017. április 26-án dr. Tenk Miklósné dr. Zsebe Andrea, a Pető András Főiskola rektora és Makuk János, a BJMSZ elnöke együttműködési szerződést írtak alá a sikeres munka folytatásának szavatolására. A Semmelweis Egyetem Pető András Karának és a TEGYA-nak köszönhetően tehát évente két alkalommal kerül sor konduktív nevelésre a Csilla von Boeselager Máltai Szociális Központban.
A konduktorok feladata felkészíteni a hozzátartozókat, hogyan építsék be mindennapi életükbe gyermekük fejlesztő programját. A család sérültekkel szembeni attitűdjének megváltoztatásában is segítő kezet nyújtanak. Különféle képességfejlesztő eljárásokkal fejlesztik a gyerekek kommunikációs, kognitív és cselekvési képességeit.
A csoportos komplex program magában foglalja az egyén és a csoportra szabott különféle mozgásos és kognitív feladatokat, azok gyakorlását, az újonnan tanultak alkalmazását különböző szituációkban. A szakemberek arra törekszenek, hogy a hozzájuk forduló mozgássérültek visszanyerjék elvesztett képességeiket, lehetőségük nyíljon az aktív, tartalmas, minél önállóbb életre.
Ukrajnában sajnos még nem gyakorolják a konduktív nevelést, így sok kárpátaljai beteg és hozzátartozóik csak a BJMSz felhívaisából értesül arról, hogy létezik a pető-módszeres rehabilitáció. Az egyik anyuka például Lembergből hordja a fiát az évente két alkalommal szervezett Beregszászon tartott fejlesztő programra, mert azt mondja, bár rengeteg kezelést kipróbáltak már, de egyik sem volt olyan hatékony, mint a pető-módszer. A szülők többsége nem akarja elfogadni az orvosok által alkotott véleményt, miszerint sérült gyermekeik sohasem élhetnek önálló, teljes életet.
A rehabilitációk folyamán a szülők nem ismerve akadályt, minden nap elhozzák gyermekeiket a pár órás foglalkozásokra, mert a három hét alatt más számára apró, de számukra hatalmas változásokat tapasztalnak betegeiken. Szinte észrevétlenül történnek a csodák, például az utolsó héten már többen saját lábukon sétálnak ki a teremből az addig kerekesszékkel közlekedők. Vagy megtanulnak kanalat, villát, tollat megfogni és használni. Az egészséges emberek számára ezek természetes, ösztönös adottságok, de nekik sok fáradtságot és energiát kell belefektetni, hogy megtanulják.
A pető-módszeres foglalkozások alkalmával a konduktorok játékosan vezetik rá a gyerekeket, a fiatalokat a tanulásra, így azok nem érzik tehernek az itt töltött időt. Az utolsó héten pedig könnyezve vesznek búcsút egymástól, hiszen szoros barátság alakul ki a konduktorok és betegek között. Sőt az egyik gyerek édesanyja megjegyezte, nem csupán barátokat találtak itt a foglalkozások alkalmával, de sorstársakat is, ami által igazi családdá kovácsolódtak össze. Ezért is várják mindig nagyon az újabb találkozást.